Az alábbi írás a Táti Walzer 2016. májusi számában jelent meg:

Jókedv és hagyományok

– a Táti Férfikórus krónikájához –

Bár több cikkben is megemlítésre került, hogy 2015-ben ünnepelte fennállásának 5. évfordulóját a Táti Férfikórus, külön írás nem készült a csoportról az elmúlt év Walzer számaiban. Ezt a restanciát szeretném most pótolni.

2010. februárjának egy estéjén találkozott néhány – későbbi alapító tag – a pincéknél. Hogy ez melyik Mechler pincénél volt, az már a feledés homályába merült, mint ahogy a pontos dátum is. De talán nem is ez a fontos. A beszélgetés során Kostyál János felvetette, hogy abban az évben ünnepli a Táti Német Nemzetiségi Asszonykórus 20. jubileumát. A jelenlévők egyöntetűen kijelentették, jó lenne, ha néhány férfi összeállna és meglepetés műsorként fellépne a hölgyek ünnepi koncertjén.

A szót hamar tett is követett és már néhány héttel később egy csütörtök estén a táti könyvtárban találkozott egy tucatnyi lelkes úriember. Hogy miért fontos a csütörtök este? Mert többségük már évtizedek óta találkozott rendszeresen a hét ezen napján, csak addig nem a hagyományok, az emberi kultúra megőrzését szolgáló könyvek, hanem a táti pincék falai között. Ez volt az úgynevezett „pince csütörtök”, melynek estéjén a pincéknél kisebb közösségekben találkoztak a helyi gazdák. A harapnivaló és a megtermelt bor mellett néhány helyen elhagyhatatlan volt az ének- és harmonika szó.  Ilyen csapat volt például Papp József igazgató úr baráti köre, aki a magyar nóták hívei voltak.  És volt egy másik csapat, akik jórészt Mechler József és Mechler Ferenc köré csoportosultak és akik a sváb  hagyományokat őrizték. (A dalkörök és kórusok alapelve itt is igaz: „Végy egy jó harmonikást!”) Ez utóbbi csoportban vetődött fel az ötlet a meglepetés fellépés előkészítésére.

Hamar összekovácsolódott a csoport a csütörtöki könyvtári próbákon. Kezdetben inkább volt egy lelkes csapat – ahol a bor volt a „kotta” – és ahol fontosabb volt a baráti társaság és a meglepetés előkészítése, mint a művészi színvonal. De gyorsan fejlődtek és a hölgyek jubileumi koncertjén való fellépés olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttek együtt maradnak. Céljaik is hamar megfogalmazódtak. A tagok által ismert, évtizedek óta énekelt régi pincenótákat és legfőképp a sváb dalokat szélesebb körben megismertetni a közönséggel, átörökítve ezzel azokat, jövőt adva a még élő hagyományoknak.

Az első csapat tagjai az alábbiak voltak: Bodrogi István, Dinnyés Ferenc, Holop István, Hausneck Antal, Hámos László, Jagudits Ákos, Kostyál János, Mechler Ferenc (harmonika), Mechler József, Poszpisek Lajos, Rocsák László, Rózsahegyi György, Paár Béla.

A „lányok” ünnepi koncertje után csatlakozott: Aubéli János és Keil Attila, majd a későbbiekben Beck Artúr, Szabó István és Prantner Imre.

Távozók is voltak. Az évek alatt kilépett a kórusból: Holop István és Paár Béla.

A csapat hamar rájött, ha szeretne továbblépni és énekelni szerető baráti társaságból kicsit továbbfejlődni, akkor bizony egy művészeti vezetőt, egy szakembert kell keresni. Hisz hiába volt akár több száz ének a tagok fejében – melyek jórészt addig szájhagyomány útján terjedtek –, vagy hiába tudott a „jó harmonikás” első hallásra bármit eljátszani, vagy szólalt meg szinte magától tucatnyi hangszert számláló harmonikagyűjteményének bármelyik darabja, bizony azokat az énekeket, a még élő zenei hagyományokat valakinek papírra kell vetnie. Így esett a választás Kócziás György tanár úrra, akinek köszönhetően valóban sokat fejlődött a kórus az évek alatt.

Eleinte helyi rendezvényeken léptek fel. Az évek alatt szinte minden táti programon megmutatták magukat, így a kórustalálkozókon, az ünnepi megemlékezéseken, a helyi borverseny eredményhirdetésein, az Orbán-napi rendezvényeken, a Pünkösdi Napokon, a Szüreti Mulatságon, karácsonykor a Kultúrházban, az éjféli misén és utána a betlehemnél is, a Nemzeti Együvétartozás Napján, az Idősek napi köszöntésen, és a Nyugdíjas Klub rendezvényein. De közreműködtek a Táton megrendezésre került Országos Búzaszentelésen, valamint a Mária Rádióban közvetített Mindenszentek misén. Tagjai énekelnek a húsvéti passióban.

Rendszeresen fogadják vendégül a pincéknél a testvértelepülésekről érkezett vendégeket. De készítettek már vacsorát a Táton táborozó délvidéki fiataloknak, és örömmel fogadták Mechler Ferenc pincéjében a híres harmonikás, Tabányi Mihály látogatását. A kórus tagja ezen túlmenően is rendszeresen segítik a települést munkájukkal. Nagyon sok rendezvényen főznek (a vendégek nagy megelégedésére) és például ők segítettek a Kultúrház energetikai felújításánál a kb. 15.000 kötet könyv pakolásában.

Ahogy fejlődött a kórus egyre több környékbeli dalkörtalálkozóra és megyei német nemzetiségi találkozóra kapott meghívást. Így fellépett Bajnán, Ebeden, Esztergomban, Dorogon, Kecskéden, Leányváron, Mogyorósbányán, Nyergesújfalun, Soroksáron, Szomódon, Tatán, Tokodon, Várgesztesen és Zsámbékon.

A repertoár is folyamatosan bővült. Részint katonadalokkal részint  – mivel a kórus fele helyi pincegazda, a másik fele meg szereti a bort… – bordalokkal. Ennek köszönhetően több alkalommal is felléptek nem csak a helyi, de az Ister-Granum Borlovagrend rendezvényein is. Sőt a kórus tagjai között már borlovag is van.

Ugyancsak a repertoár bővülését eredményezték a Musik-land Utazási Iroda meghívásai, ahol az általuk szervezett programokon külföldi kórusokkal együtt léptek fel, így például olasz és finn dalokat is megtanultak.

És hogy milyen gyorsan telik az idő. Nemrég még az Asszonykórus 20. jubileumi koncertjére alakultak, tavaly pedig már a saját 5 éves fennállásukat ünnepelték.

 

Hámos László