Az alábbi írás a Táti Walzer 2016. májusi számában jelent meg:

Jókedv és hagyományok

– a Táti Férfikórus krónikájához –

Bár több cikkben is megemlítésre került, hogy 2015-ben ünnepelte fennállásának 5. évfordulóját a Táti Férfikórus, külön írás nem készült a csoportról az elmúlt év Walzer számaiban. Ezt a restanciát szeretném most pótolni.

2010. februárjának egy estéjén találkozott néhány – későbbi alapító tag – a pincéknél. Hogy ez melyik Mechler pincénél volt, az már a feledés homályába merült, mint ahogy a pontos dátum is. De talán nem is ez a fontos. A beszélgetés során Kostyál János felvetette, hogy abban az évben ünnepli a Táti Német Nemzetiségi Asszonykórus 20. jubileumát. A jelenlévők egyöntetűen kijelentették, jó lenne, ha néhány férfi összeállna és meglepetés műsorként fellépne a hölgyek ünnepi koncertjén.

A szót hamar tett is követett és már néhány héttel később egy csütörtök estén a táti könyvtárban találkozott egy tucatnyi lelkes úriember. Hogy miért fontos a csütörtök este? Mert többségük már évtizedek óta találkozott rendszeresen a hét ezen napján, csak addig nem a hagyományok, az emberi kultúra megőrzését szolgáló könyvek, hanem a táti pincék falai között. Ez volt az úgynevezett „pince csütörtök”, melynek estéjén a pincéknél kisebb közösségekben találkoztak a helyi gazdák. A harapnivaló és a megtermelt bor mellett néhány helyen elhagyhatatlan volt az ének- és harmonika szó.  Ilyen csapat volt például Papp József igazgató úr baráti köre, aki a magyar nóták hívei voltak.  És volt egy másik csapat, akik jórészt Mechler József és Mechler Ferenc köré csoportosultak és akik a sváb  hagyományokat őrizték. (A dalkörök és kórusok alapelve itt is igaz: „Végy egy jó harmonikást!”) Ez utóbbi csoportban vetődött fel az ötlet a meglepetés fellépés előkészítésére.

Hamar összekovácsolódott a csoport a csütörtöki könyvtári próbákon. Kezdetben inkább volt egy lelkes csapat – ahol a bor volt a „kotta” – és ahol fontosabb volt a baráti társaság és a meglepetés előkészítése, mint a művészi színvonal. De gyorsan fejlődtek és a hölgyek jubileumi koncertjén való fellépés olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttek együtt maradnak. Céljaik is hamar megfogalmazódtak. A tagok által ismert, évtizedek óta énekelt régi pincenótákat és legfőképp a sváb dalokat szélesebb körben megismertetni a közönséggel, átörökítve ezzel azokat, jövőt adva a még élő hagyományoknak.

Az első csapat tagjai az alábbiak voltak: Bodrogi István, Dinnyés Ferenc, Holop István, Hausneck Antal, Hámos László, Jagudits Ákos, Kostyál János, Mechler Ferenc (harmonika), Mechler József, Poszpisek Lajos, Rocsák László, Rózsahegyi György, Paár Béla.

A „lányok” ünnepi koncertje után csatlakozott: Aubéli János és Keil Attila, majd a későbbiekben Beck Artúr, Szabó István és Prantner Imre.

Távozók is voltak. Az évek alatt kilépett a kórusból: Holop István és Paár Béla.

A csapat hamar rájött, ha szeretne továbblépni és énekelni szerető baráti társaságból kicsit továbbfejlődni, akkor bizony egy művészeti vezetőt, egy szakembert kell keresni. Hisz hiába volt akár több száz ének a tagok fejében – melyek jórészt addig szájhagyomány útján terjedtek –, vagy hiába tudott a „jó harmonikás” első hallásra bármit eljátszani, vagy szólalt meg szinte magától tucatnyi hangszert számláló harmonikagyűjteményének bármelyik darabja, bizony azokat az énekeket, a még élő zenei hagyományokat valakinek papírra kell vetnie. Így esett a választás Kócziás György tanár úrra, akinek köszönhetően valóban sokat fejlődött a kórus az évek alatt.

Eleinte helyi rendezvényeken léptek fel. Az évek alatt szinte minden táti programon megmutatták magukat, így a kórustalálkozókon, az ünnepi megemlékezéseken, a helyi borverseny eredményhirdetésein, az Orbán-napi rendezvényeken, a Pünkösdi Napokon, a Szüreti Mulatságon, karácsonykor a Kultúrházban, az éjféli misén és utána a betlehemnél is, a Nemzeti Együvétartozás Napján, az Idősek napi köszöntésen, és a Nyugdíjas Klub rendezvényein. De közreműködtek a Táton megrendezésre került Országos Búzaszentelésen, valamint a Mária Rádióban közvetített Mindenszentek misén. Tagjai énekelnek a húsvéti passióban.

Rendszeresen fogadják vendégül a pincéknél a testvértelepülésekről érkezett vendégeket. De készítettek már vacsorát a Táton táborozó délvidéki fiataloknak, és örömmel fogadták Mechler Ferenc pincéjében a híres harmonikás, Tabányi Mihály látogatását. A kórus tagja ezen túlmenően is rendszeresen segítik a települést munkájukkal. Nagyon sok rendezvényen főznek (a vendégek nagy megelégedésére) és például ők segítettek a Kultúrház energetikai felújításánál a kb. 15.000 kötet könyv pakolásában.

Ahogy fejlődött a kórus egyre több környékbeli dalkörtalálkozóra és megyei német nemzetiségi találkozóra kapott meghívást. Így fellépett Bajnán, Ebeden, Esztergomban, Dorogon, Kecskéden, Leányváron, Mogyorósbányán, Nyergesújfalun, Soroksáron, Szomódon, Tatán, Tokodon, Várgesztesen és Zsámbékon.

A repertoár is folyamatosan bővült. Részint katonadalokkal részint  – mivel a kórus fele helyi pincegazda, a másik fele meg szereti a bort… – bordalokkal. Ennek köszönhetően több alkalommal is felléptek nem csak a helyi, de az Ister-Granum Borlovagrend rendezvényein is. Sőt a kórus tagjai között már borlovag is van.

Ugyancsak a repertoár bővülését eredményezték a Musik-land Utazási Iroda meghívásai, ahol az általuk szervezett programokon külföldi kórusokkal együtt léptek fel, így például olasz és finn dalokat is megtanultak.

És hogy milyen gyorsan telik az idő. Nemrég még az Asszonykórus 20. jubileumi koncertjére alakultak, tavaly pedig már a saját 5 éves fennállásukat ünnepelték.

Hámos László


 

Az alábbi írás a Táti Walzer 2020. szeptemberi számában jelent meg:

Jókedvben, csapatban

10 éves a Táti Férfikórus

Immár egy évtizede minden csütörtökön férfiak énekhangja tölti be Kultúrházat. Egy jókedvű csapat próbál itt, akiket az elmúlt 10 évben megyeszerte, mint a jó hangulat hírnökeit ismertek meg

2010. februárjában, az alapító tagok – akik az Asszonykórus 20. jubileumi ünnepségére szerettek volna egy meglepetés műsort összeállítani – talán nem is gondolták volna, hogy egy olyan kezdeményezés alapköveit tették le, melyből egy megyei szinten is ritka formáció áll fel, és akik még 10 év múlva is lelkesen dolgoznak együtt a sikerekért, a hagyományok megőrzéséért.

Valóban ritka felállás a környéken, és talán a megyei határait is át kell lépni, hogy tisztán férfiakból álló kórust találjunk. Olyan települést sincs sok a környéken, ahol (Asszonykórus és Férfikórus közösen) 35 lelkes kórustag énekli együtt például az Ich Grüβe dich sorait: „Egy ország, egy csöpp kis ország, amelyet két szép nagy folyó szel át. Egy ország, egy csöpp kis ország, de nekem mégis az egész világ. Egy ország, egy csöpp kis ház, sok emlék, sok jóbarát.E gy kis ház a Duna partján, bármerre járok, az mindig visszavár”. És ha a Kultúrház karácsonyi műsoraira gondolunk vissza, nem csoda, ha sok település irigykedik, amikor Asszonykórus, Férfikórus, Pedagóguskórus, Gyermekkórus, Nyugdíjas kórus – mert nekünk ilyenek is vannak – kb. 80-an éneklik együtt a Csendes éjt, egy 35 tagú zenekar, a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar kíséretében. Azt hiszem, erre már igazán büszkének kell lennünk!

A férfikórus eredeti célkitűzése a táti sváb dalok és a táti pincéknél énekelt régi nóták átörökítése volt. Emellett – főként Kócziás György tanár úrnak köszönhetően, aki 2011-2018 között volt a kórus karmestere – repertoárunkon a katonanótáktól a bordalokig és műdalokig több műfaj is megtalálható. Köszönjük tanár úr munkáját, és jó egészséget kívánunk neki a péliföldszentkereszti idősek otthonában!

Tanár úr nyugdíjba vonulását követőn Prantner Imre vette át a csapat művészeti vezetését, aki azóta is igyekszik minél többet kihozni a kórusból. Az új dalok tanulása mellett a korábban repertoáron szereplő régi sváb nótákból is próbál minél többet két szólamban megtanítani. Munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint az a rengeteg dicséret, amit a kórus kapott az elmúlt években.

A táti Walzer hasábjain 2015-ben megjelent történeti áttekintés folytatásaként megemlítendő, hogy 2016-ban csatlakozott a kórushoz Benedek László és Ruzsa László, 2018-ban pedig Schmidt Ödön. Amíg Ruzsa László egy év után vált ki a csapatból, addig egyik alapító tagunk, Kostyál János – egészségi állapotára hivatkozva – 9 év lelkes munka után döntött úgy, hogy nem tud tovább részt venni a kórus életében. Munkáját köszönjük!

Köszönet Tát Város Önkormányzatának, a Táti Német Kisebbségi Önkormányzatnak valamint SPH Plusz Kft-nek, akik a támogatásukkal biztosították a kórus munkáját és utazásait. Hiszen – a járvány miatt az idei esztendőt kivéve – évente kb. 30 meghívása-fellépése volt a kórusnak, mely teljesítéséhez bizony biztos anyagi háttérrel is rendelkezni kell.

És bár a csapat tagjai lélekben mindig fiatalok maradnak, azért az évek száma sajnos gyűlik. De hogy még sokáig együtt maradunk egészségben, annak talán legfőbb biztosítéka, hogy mindig jókedvben, örömmel várjuk a próbákat, fellépéseket s a kórus tagjai magánemberként is mindig számíthatnak egymásra.

Hámos László


 

Tagok:

2010-ben az „első csapat” tagjai: Bodrogi István, Dinnyés Ferenc, Holop István, Hausneck Antal, Hámos László, Jagudits Ákos, Kostyál János, Mechler Ferenc (harmonika), Mechler József, Poszpisek Lajos, Rocsák László, Rózsahegyi György, Paár Béla.

2010. őszén az Asszonykórus 20. jubileumi koncertje után csatlakozott a kórushoz: Aubéli János és Keil Attila

2011. márciusában egészségügyi problémákra hivatkozva Paár Béla kilépett. (A későbbiekben elhunyt. Ő volt első vesztesége csapatunknak. Nyugodjék békében!)

2012. júniusban kivált a kórusból Holop István.

2013-ban csatlakozott hozzánk Beck Artúr és Szabó István.

2016. szeptemberben elhagyja a kórust Hausneck Antal.

2016-ban csatlakozott csapatunkhoz Benedek László és Rúzsa László.

2018-tól Kostyál János, Rúzsa László egyéb elfoglaltságuk miatt, „határozatlan” ideig nem tud részt venni a kórus munkájában.

2018. őszén a kórus művészeti vezetője, Kócziás György tanár úr egészségügyi állapotára való tekintettel nyugdíjba vonult.

2018. októbertől Pratner Imre vette át a szakmai munkát.

2018. őszén csatlakozott a csapathoz Schmidt Ödön.

2018. decemberében Jagudits Ákos folyamatos munkahelyi elfoglaltsága végett bejelentette, hogy sajnos nem tud tovább együtt dolgozni a kórussal.

2019. áprilistól Kostyál János visszatért a csapatba, majd 2020. januártól újra visszavonult.

2021. májusában csatlakozott hozzánk Szilágyi Péter.

2022. februártól Dinnyés Ferenc (kórusunk doyen-je) betegsége végett nem tud részt venni a közös munkánkban.

2023. februárban Aubéli János kilépett a kórusból.

A kórus jelenlegi névsora:

Benedek László, Bodrogi István, Beck Artúr, Hámos László, Keil Attila, Mechler Ferenc, Mechler József, Poszpisek Lajos, Rocsák László, Rózsahegyi György, Schmidt Ödön, Szabó István, Prantner Imre.


 

Kiegészítések:

2020. novemberében elhunyt Kócziás György tanár úr, kórusunk volt vezetője. Nyugodjék békében!

2020-ban ünnepelte volna kórusunk fennállásának 10. évfordulóját, ám a járványügyi intézkedések végett csoportunk nyilvános rendezvényen nem tudta ezt megünnepelni. Privátban, igen… Nyilvánosan talán valamikor 2021-ben kerülhet rá sor.

2021 ősszel sör került rá 🙂


 

Fellépéseink

 


 

Az alábbi írás a Táti Walzer 2020. decemberi számában jelent meg:

Akinek tele volt a szobája hangokkal

Elhunyt Kócziás György

November végén ért minket a lesújtó hír, hogy Kócziás György, a Lavotta János Alapfokú Művészeti Iskola nyugalmazott tanára, a zeneiskola egykori megbízott vezetője, a Táti Férfikórus volt karmestere már nincs közöttünk.

Kócziás György 1952. február 10-én született Budapesten. Zenei útja 6 éves korában indult, szülei kívánságának mindenben eleget téve. A Kosciuszkó Tádé utcai – Zenei Általános Iskolában jegyezte el magát a zenével. Az első igazi nagy élményét az orgonával való találkozása jelentette. 14 évesen kezdett ezzel a hangszerrel ,,barátkozni”, Kárpáti József Orgonaművész irányításával. (Később a Bartók Béla Konzervatóriumban Lehotka Gábornál tanult tovább.)
„Zeneszerzéssel szintén 14 éves koromban kezdtem el – ,,játszani”, aminek az lett a ,következménye, hogy szüleim, elvittek Geszler György Tanár Úrhoz, s nála négy év alatt annyi mindent tanultam, amely aztán egész életemre kihatott…” – írja egy korábbi önvallomásában
Az első kerületi Petőfi Sándor Gimnáziumot, illetve a Bartók Béla Konzervatórium Zeneszerzés és orgona szakát párhuzamosan végezte és szerezte meg az érettségit.
1971 és 1976 között a Liszt Ferenc Zeneakadémia Középiskolai Énektanár és Karvezető Tanszakán tanult. 1976-ban diplomázott, mely oklevél a zongora oktatására szintén jogosultságot adott. Zenetanár, karnagy lett.
Nyolc évig tanított a budapesti VI. kerületi Szinyei Merse Pál Gimnáziumban, ezen kívül Csepelen, Csömörön, Bajóton, Dorogon és Táton tanított zenetanárként. Csömörön alapító igazgatója volt a zeneiskolának, illetve a táti intézményben is vállalt vezetői szerepet. Tanítványai tisztelték, az alsós tanulók már az iskolaudvaron hangosan kiáltva köszöntötték őt.
Bár korábban is voltak szerzeményei, de nagy intenzitással 2010 eleje óta kezdett ,,alkotni”, a táti zeneiskola igazgatónője (Kissné Hasenbeck Melinda) javaslatára. Először kisebb – nagyobb zeneműveket írt, elsősorban a kezdő, zeneiskolai növendékek számára, repertoár bővítési céllal.
„Ezeket a kisebb-nagyobb darabokat igyekeztem úgy megírni, hogy mindig valami kis technikai feladatot is tartalmazzanak. (S közben én magam is szorgalmasan gyakoroltam a furulyát…)”
Ezután nem volt megállás. Concerto-kat, Concerto grosso-kat is írt zenekarokra. Könnyen megtanulható négykezes zongoradarabokat a zeneiskolásoknak, melynek révén a kezdők is hatalmas élménnyel lehettek gazdagabbak. Ezekből a művekből több kötete is megjelent. A növendékek számára nagy megtiszteltetés volt, amikor „Gyuri bácsi” saját nevükre ajánlotta egy művét.
Bevallása szerint, az alkotás szenvedélyévé vált, s ha fizikailag bírta volna, 24 órából 28-at ezzel töltött volna.
Több mint öt évtized orgonista múlt áll mögötte, sok itthoni és külföldi hangversennyel. A táti Kultúrházban is két alkalommal tartott szerzői estet nagy sikerrel, melyen műveit kollégái és növendékei közreműködésével adták elő.
A zeneiskolai tanítás mellett lakóhelyén kántori feladatokat is ellátott.
2011-2018 között a táti Férfikórus vezetője volt. Sokat tanultak tőle. Neki köszönhetően a táti fiúk a kezdeti „baráti dalkörből” kórussá fejlődött. A sváb dalok, pinceénekek mellett, repertoárunkon a katonanótáktól a bordalokig és műdalokig több műfaj is megjelent. Több kottát is írt számukra.
Emlékezésünket egy újabb önvallomással zárjuk: „Már többen faggattak: honnan szerzem az ,,ötleteimet”? – Nem tudom! Fő, hogy jönnek, tele van a szobám hangokkal, már csak le kell írnom, s ,megfésülnöm őket! Írás közben (hadd ne mondjak alkotást…) valami nagy melegség öröm tölt el… Van, hogy egyik-másik tanítványom jelenik meg az agyamban, máskor pedig egy hangszer, egy hangszín, egy harmónia sor… Csuda jó érzés! S talán – remélem – ez sugárzik is szerzeményeimből, s ezért játsszák ,,gyerekeim” oly szívesen! Örömmel írok!”
A Tanár Úr sajnos már nem ír nekünk több kottát… Nyugodjék békében!

Hámos László